Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.03.21

Buksikám, nagyon megleptél minket!

Sajnos, a sors kegyetlen. De még mennyire! A mi drága Buksinkat ma kellett volna műtétre vinni, mert volt egy "kis" ún. nőgyógyászati problémája. Sajnos, ma reggelre azonban Buksi az égi vadászmezőkre távozott.

November végén vettem észre, hogy a tüzelés elmúltával a fenekén egy daganatszerűség található. Először azt hittük, hogy ez majd visszahúzódik. Amikor elvittük az állatorvoshoz, ő azt mondta a vizsgálat után, hogy 1 hét múlva szeretné látni, hátha addigra visszahúzódik az a valami.

December 6-án, Mikuláskor vitték el a szüleim ismét vizsgálatra, akkor azt mondta az orvos, hogyha nem növekszik ez a daganat, akkor két hónap múlva szeretné ismét látni a kutyust. De ha észrevesszük, hogy nagyobb lesz, akkor azonnal telefonáljunk és vigyük, mert meg kell műteni.

Februárban, amikor megkapta a veszettség elleni oltást a mi Buksink, a doktor úr ismét megvizsgálta, és azt mondta, hogy márciusban meg kell operálni a drágát, mert belül nagyobb lett a daganat. Kívülről ugyanakkora volt, mint az előző hónapokban.

A múlt héten, a hosszú hétvége utáni első munkanapon munka után elmentem a doktor úrhoz, és megbeszéltük a műtét időpontját, ami ma, 21-én 11 órakor lett volna. Tájékoztatást kaptam arról is, hogy a kutyus vasárnap már nem kaphat vacsorát, és este 10 óra után már vizet se igyon, mert a műtétre üres gyomorral kell érkeznie.

Hát mi végigcsináltuk a tegnapi napot, Buksi teljesen nyugodtan tudomásul vette, hogy este már nincs kaja, még fél 10-kor ivott egy kis vizet, aztán Morzsival együtt elvonultak a helyükre aludni.

Ma reggel fél 7-kor a macskáim garázdálkodására ébredtem, és hallom, hogy Morzsi az előszobában nyüszög. Nyitom ki az ajtót, hogy kiengedjem, amikor anyukám kiabál a fürdőből, hogy ne engedjem ki a Morzsit, és legyek erős, mert Buksi ma reggel elment.

Na, erre én elkezdtem sírni, aztán az egész család is. Az apu eltemette a focistánkat, utána kimehetett Morzsi az udvarra. De egész nap keresi az anyját. Végignéz mindent, elindult a pincébe is, hogy hátha ott van a Buksi, de hát ő már egész máshol jár.

Nem tudom, hogy fogom kibírni a mai napot, hiszen délutános vagyok. A legszívesebben nem is mennék dolgozni, de hát ezt nem tehetem meg.

Drága Buksikám! Nyugodj békében! Soha nem felejtünk el! A naplót folytatom majd, ott, ahol ezelőtt befejeztem, de most már Buksi és Morzsi naplója címen. Emlékedet örökké megőrizzük!

 

 

 

Kép

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Buksi

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.